2015. január 5., hétfő

27.

Nem jutok el odaig, hogy irjak, nem hagynak elni a meloban. Allandoan a leccilecci gyere be dolgozni, mert szuksegunk van rad. Kozben pedig meg az ejszakarol sem birtam atallni a nappalra. Elalszom, de hajnalban felebredek, es porgok, mint a bugocsiga.
Ja, hogy nem kellett volna mindenkit egyszerre szabadsagra engedni? Azt hiszem ideje rendet tennem benn. Mar reg tul vagyok azon, hogy felaldozhatosat jatszak. Decit, ahogy a muvelt angol mondja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése