2014. január 27., hétfő

Eszembe...

jutott minap az első blogom, a blog.hu-s. Kicsit olvasgattam, és rájöttem, hogy mily fiatal és bohó voltam még ekkor, és mint egy becsületes, proper DRAMAQUEEN olyanokat írtam, hogy jajj, ez most életem legborzasztóbb időszaka, KÉTSÉGKÍVÜL!!! Nah, ja, a kis hülye :).
Ja meg ilyeneket, hogy van-e élet 25 után, azt hiszem ez a kérdésem a barátság témára vonatkozott. Aztán az élet persze megmutatta, hogy hajjajj. Mindig lehet rosszabb, nehezebb, azt is túl kell élni, ráadásul barátokat igenis lehet találni, nekem még keresni sem kellett, 30 után is bőven. Azóta elvesztettem azt az embert, akit a világon a legjobban szerettem, lettem nagyon csúnyán megcsalva és megalázva, dolgoztam nagyon keményen, nagyon kevés pénzért, aminek egy tönkrement hátgerinc lett az eredménye, szenvedtem külföldön munkanélküliként 0 forinttal, jöttek-mentek a szarabbnál szarabb pasis storyk. Már nem panaszkodom. Nagyon sokan járnak hasonló cipőben, csak mások a fejezetcímek, és akkor még nem is jövök a világbékés szöveggel, hogy de Afrikában gyerekek éheznek, pedig DE. Vicces, ahogy így ránéztem erre a blogra, látom, hogy tavaly azért minden hónapban írtam, bár visszaolvasni nem fogom az tuti, mert ott meg RINYAQUEEN vagyok. Van egy tervem most, aminek része, a sínrekerülés után, hogy többet fogok írni.
A régi blog meg még teljes egészében fenn van a villámhálón. ITT.

Egyébként...

úgy néz ki, hogy fordulóponthoz érkeztem, összeszedtem magam, felnőttem, hoztam egy döntést és most annak megvalósításán dolgozom. Szorítás, ima miegyéb minden segtség jól jön a távolból. Updatelni természetesen fogok, amint összejön.

Azert...

az tök jó, hogy tényleg vannak olyan krémek, hogy rákenem a 80 pluszos arcomra és gyönyörű 20 pluszos hamvas, bébipopsi ábrázatom lesz. Hála a tudomnánynak. Úgyhogy megyek gyűjtök egy kis pénzt, hogy meg is tudjam vásárolni. Erről beszélek.

2014. január 17., péntek

Es akkor...

az volt, hogy tuleltuk a karacsonyt, szigoruan munkaval, majd jott egy kis toketlenkedes a kukkolos exjovendobelimtol, aminek koszonhetoen mindennemu etvagyam elment tole, majd jott egy uj pasi. Egy tok jo elso randi, majd egy katasztrofalis masodik, szilveszter estejen. Sebaj, itt van nekem a nyugdij, bar azt meg nem sikerult kideritenem, hogy vajon melyik nyugdijfolyositasi intezmenyhez kellene jarulnom a jol megerdemelt szuzessegi nyugdijamert, de barmilyen hasznos infot szivesen latok kommentben.
Majd kovetkezett a kezdjukbetegseggelaszepujevet rendezveny, ahogy kell takony, torokfajas es company, mert az jo es szep. Mondjuk Mazsola mindent kibir, csak ehhez jott meg egy becsipodott, kiakadt, beakadt valami a nyakamban musor, ami mar aztan eleg rendesen kiverte a biztositekot. Alvas semmi, es koszonheten a nyaki fajdalomnak, mindehhez csatlakozott egy jo kis csillapithatatlan migren. Hol melegitettem, hol jegeltem, vettem fajdalomcsillapito tapaszt, semmi. Mar komolyan gondolkoztam azon, hogy orvoshoz megyek. En!!!! Pedig nem nagyon ohajtom betenni a labam abba a rendelobe, ahol a legutobb a nover megmerte a vernyomasomat, ami 140/80 volt (jolvan ideges vagyok a dokinal, raadasul nem ettem, nem ittam, nem aludtam az esemeny elott) es kozolte, hogy nekem magas a vernyomasom, gyogyszert kell szednem, es azt meg vegkepp felejtsem el, hogy ok fogamzasgatlo tablettat fognak nekem felirni. Ja, meg mindig a noverrol beszelunk. Hat ez nekem azert egy orbitalis WTF? volt. Ugyhogy inkabb elfelejtettem, na nem a fogamzasgatlot, hanem azt hogy visszamenjek hozzajuk. Bar meg azota is felmegy a vernyomasom, ha rajuk gondolok. Ami meg szegeny verem nyomasat illeti, a szerencsetlen kulonben is alacsony, a pulzusom mondjuk magas, bar ez a noverket nem erdekelte. Be lehet..... Le se irom, csak hergelem magam.
Szoval most ott tartunk, hogy ezen a heten egy darab orat sem dolgoztam meg, na nem onszantambol, hanem mert megint itt az ev eleje, es ha a szerencsetlen hulyeje (marmint szereny szemelyem) meg mindig ugynoksegnel dolgozik, akkor bhatja. Mondjuk lenne munka, ha nem is sok, de sajnos volt nemi fejcsere benn a cegnel, az uj kisfiu, aki a munkat adna becsajozott, egy lengyel kollegano vetette ki ra a halojat nagyon okosan, igy most en mar nem vagyok csokos, amit egyebkent kemeny es becsuletes munka eredmenyekent konyvelhettem el, hanem a kollegano tornazta be magat az irodaba, igy az o barijainak jut most az a keves munka. Utalom az ilyen sztorikat.
Ugyhogy nyugdijas eveimhez megint jon a szokasos munkanelkulisegi musor, bar abban teljesen biztos vagyok, hogy en ezt meg egyszer nem tudom vegigcsinalni... Na nem. Nem tudom mi lesz, mert mar megint le vagyok fagyva.

2014. január 8., szerda

Nyugdijba vonulasom...

oromere bevasaroltam szombaton szexi fehernemubol. Na ezert nem egeszseges nalunk dolgozni, hat csaknem hagyom ott a 36 fontrol 10-re learazott alomszep melltartot.
Vettem bugyikat is, ugyhogy ha a mostani takonykoromban elhalaloznek tragikushirtelenseggel, majd keretik a temetesre ram adni.