atkoltoztem a csudalatos expatkanyos hazba, ami ugyan mar patkanymentes, de nem igazan bizalomgerjeszto. Akkor meg nem tudtam, hogy hat ferfiemberrel fogom megosztani a hazat. Hiaba na, no woman no cry, nezzuk a pozitiv oldalt, a negativon pedig probalok tullepni.
Ami tobbek kozott azzal jar, hogy az etkezeseimet igyekszem a hazon kivul lerendezni, koszonhetoen a konyha szamomra nem fozes kompatibilis allapotanak. Jo kis fogyokura.
A szobam okes, vagyis az lesz, amint egy kis penz all a hazhoz, de az elso fizetesemnel azt a hibas infot kaphatta az adohivatal, hogy naluk szeretnek takarekbetet nyitni, ugyanis a fizetesem harminc szazalekat megtartotta maganak, es elarulhatom, egyaltalan nem keresek annyit, hogy ennyit kelljen adoznom. Szoval a szobaval minden rendben is lenn, mar egy share househoz kepest, ha valamikor a multban nem all bele a tetombe egy helikopter fejjel lefele, es marad a plafonomon a propellere. Hallod, olyan ventillllllatoros!!! kek!!! lampa van a plafonomon, hogy beszarsz. Nem tudom szebben leirni. Azt hittem ilyeneket a koreai haboru ota mar nem is gyartanak.
Ja, meg ami a hazat illeti, be kell szereznem egy zarat az ajtomra, mert valamelyik este bejott a lakotarsam reszegen, hogy o akkor most ott alszik???!!! He? Komolyan mondom hetfon lettem 34, mar nem is neni vagyok hanem nenike, es ilyeneket kell megernem vensegemre. Kesz. A fiuka persze nem aludt nalam, sot egesz jot rohogtem, de amikor masodszorra bezorgetett azert lazan beigertem neki, hogy lepofozom ha nem nyugszik, ugyhogy eltakarodott. Hala az egnek a sulybeli folenyem ilyenkor gondolom meggyozo lehet.
Na szoval aztan itt a nyugdij is. Nyugdijba januar elsejevel vonultam a pasiktol, es mivel hamarosan abbamaradt a dolgozasosdi is halal nyugalmam volt, csend, beke, ellazulas, amit ugyan neha-neha megtort egy-egy sms, exCsokimacitol, de az ilyet mar fel se veszem. Orulgetek magamnak vagy ket honapig, mikor rajottem, hogy szep ez igy, meg jo is, de valoszinuleg azert van nyugalmam mert otthon ulok bezarva a negy fal kozott, tokeletes inger- es emberszegeny kornyezetben. ES lon... Harmadik napja dolgoztam, amikor a kolleganom rabeszelt, hogy talalkozzak egy baratjaval, aki annyira, de annyira tokeletes es jofej pasi, es hajjjajj. Varjal, az ipse katolikus pap!!!!! Tudom, hogy a mai posztban rengeteg a felkialtojel, de azert ilyenkor hagy vonjam mar fel a szemoldokomet, hogy miafeszkes@#'%$£os @@##@ van? De most akkor hogy? En hivo ember vagyok, felreertes ne essek, megha csunyan tudok beszelni, meg akkor is, de ha nem csal az emlekezetem a katolikus papoknal colibatus van, vagy rosszul tudom. Akkor mit keres az uriember? Na nem, koszi. A problema viszont hamar megoldodott, ugyanis onnantol fogva hogy a fiatalember ramtalalt a facebookon, mar egyaltalan nem mutatott erdeklodest az iranyomba. Mondjuk megertem, az igaz, hogy en egy atugrani konnyebb, mint megkerulni formatumu, tunderrozsa-viragszal-cukorbogyo vagyok, de az uriembernek se kellett volna annyira valogatosnak lenni a maga ketszaz kilojaval. Legalabb nem kell magyarazkodnom a kolleganonek.
Aztan meg eltelt egy het, amikor az egyik kollega jelentkezett be, egyszer felajanlotta, hogy majd o talal nekem boyfriendet, de viszonylag gyorsan rajottem, hogy neki egeszen mas otletei vannak, hogy ki is legyen az a boyfriend. Sot konkretan az egesz osztaly az en maganeletem miatt aggodalmaskodik. Hat ha en nem, ok miert? Nem kell nekem mar semmilyen szerelem, mar nem hiszek benne, csak abban hogy barki jon, csak ugyis bantani fog, ha igy, ha ugy, de bantani. Nincsen nekem erre szuksegem.
Egyebkent a meloban minden jo es szep, megha nem is gondoltam volna hogy ez igy lesz, tartottam az emberektol, a kollegaktol, de nagyon pozitivan kellett csalodnom. Egyedul a vasarlok mennek az agyamra, de hat tudjuk hogy van ezzel az allatkertes mondassal.
Erosen onkontrollalnom kell magam, hogy neha ne ussem meg egynemelyiket, de majd egyszer csinalok egy gyujtemenyt a marhak okossagaibol, aztan megosztom, csak azert, hogy erezzetek, hogy nem is konnyu betartani ezt a nemutommeg dolgot.
