Iden...

de ha jol belegondolok mindig is igy volt ez, minden jelentos valtozas, sokkoloan gyorsan tortenik, es le is rendezodik. A mult heten elfogyasztottam a 21., leirom a huszonegyedik londoni szobatarsamat, igy bekattantam es irtam az ugynoksegnek, akiknel lakom, hogy szeretnek egy egyagyas szobat, segitsenek rajtam.

Single szobabol mindig is nagyon keves van, azt is lefoglaljak mindig hosszu tavra. Most is jott a szokasos valasz, nincs, majd szolunk ha lesz... Aha, persze.

Epp jol megerdemelt szabadnapos szunyokalasomat toltottem, amikor ramvertek az ajtot, hogy mi van mar, menjek mar megnezni azt a ket single szobat, ami van, aztan koltozzek is el marha gyorsan. MIVAN???!!!

Beultunk az autoba, az egyik helyre el sem mentunk, a srac szolt hogy nagyon pici, mondom okes, a masik sem nagy, de dupla agy van benne, es egesz tisztesseges aron adjak, igy mondtam viszem. Szerdaig el kell a duplabol koltoznom, igy most fo a fejem, hogyan oldom meg, mert hetfo, kedd, szerda es csutortok is dolgozom. Wow. Es meg mindig csak kamillazok...

Az ev poenja: a haz, az a BIZONYOS patkanyos haz, ahol akkor laktam, mielott hazakoltoztem volna ket eve. Remelhetoleg most patkanyok nelkul :)