Megint kezdodik egyebkent. A remalom, ami minden unnepen itt van, hol rosszabbul, hol enyhebben, de megint megtortenik, pedig lassan harom eve. Es meg mindig iszonyatosan faj. A legrosszabbak a kepek, amik random beugranak, barhol vagyok. Most is bogok... Ennek tenyleg soha nem lesz vege. Meg mindig minden masnap fel akarom hivni, hogy meseljek neki.
De, egyszer valahogy elsimul majd a dolog. Nem hirtelen lesz vége. A lakáskulcs még megvan, a telefonszámot fejből vágom (összesen 3 számot tudok fejből), pedig 10-15 éve nincs a vonal végén az, akit keresnèk.
VálaszTörlésNéha, egyre ritkábban, eszembe jut, hogy ezt annyira jó lenne TŐLE megkérdezni. Mivel nem lehet, próbálom az ő fejével is átgondolni a szitukat.
Összességében pedig öröm maradt, hogy ő(k) volt(ak) nekem :)
En telefonalni akarok, allandoan.... Hogy felhivom, elmeselem. De a legrosszabbak az almok. Remelem egyszer tenyleg konnyebb lesz, bar mar kezdek aggodni, hogy velem van a baj, csaknem harom eve.Es az unnepek a legrosszabbak. Kedves B. Neked megvan meg a blogod? Mert valahol a freeblog eltunes magassagaban vesztettelek el veglegesen :(
Törlés