vannak nehez idoszakok, mikor hol jo, hol nem jo. Es akkor atveszi az uralmat az onsajnalat, mert mondjuk ki, van miert sajnalnom magamat, csak eppen marhara nem fair. Mert nincs tragedia, es jol pofankellverni, mert megis kifogasnak hasznalom, hogy legyen okom szenvedni. Ehhh... Meg kellett volna nyerni azt a sok milliardot, meg meg kellene talalni a lovas herceget, az lenne jo. Es abban a pillanatban talalnek egy hatezredik okot az onsajnalatra. Mindig vissza kell juttatnom magam az eszhezteros allapotra, foleg akkor, amikor latom magam korul, hogy egyes ismerosok onsajnalatban dagonyazva, kifogastol kifogashoz menekulve probaljak magyarazni, miert nem kepesek eljutni A pontbol B pontba, holott...
Hogy irjuk az onsajnalat szo tobbszoros, indokolatlan felhasznalasaval teljesen felesleges blogbejegyzest cimu szeminariumom bevezeto szosszenetet olvashattatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése