54.

Ugy szerettem volna mindenkihez odamenni, elmondani, hogy most mennyire orulok, hogy megiscsak jol csinalom, hogy jol vagyok, es megerte varni, akarmilyen borzasztoan is ereztem magam pont egy honapja, akarmennyire is fel akartam adni, es megis kitartottam, ahogy kitartottam az elmult hosszu-hosszu idoszakban is, hogy mennyire jol esik hogy pont akinek a szemelye a legtobbet jelent nekem pont attol kapom, szoval mondtam volna mindenkinek. Aztan nem tettem, nem szep dolog a dicsekves, nem is mindenki orult volna velem. Viszont nektek most elmondom, hogy eloleptettek, meg a probaidot sem kell kitoltenem, megkapom a poziciot, ami nekem egy ujabb lepes a biztosabb jovo fele, es ez a magamfajta egyedulallonak bizony nagyon nagy konnyebbseg.