jutott minap az első blogom, a blog.hu-s. Kicsit olvasgattam, és rájöttem, hogy mily fiatal és bohó voltam még ekkor, és mint egy becsületes, proper DRAMAQUEEN olyanokat írtam, hogy jajj, ez most életem legborzasztóbb időszaka, KÉTSÉGKÍVÜL!!! Nah, ja, a kis hülye :).
Ja meg ilyeneket, hogy van-e élet 25 után, azt hiszem ez a kérdésem a barátság témára vonatkozott. Aztán az élet persze megmutatta, hogy hajjajj. Mindig lehet rosszabb, nehezebb, azt is túl kell élni, ráadásul barátokat igenis lehet találni, nekem még keresni sem kellett, 30 után is bőven. Azóta elvesztettem azt az embert, akit a világon a legjobban szerettem, lettem nagyon csúnyán megcsalva és megalázva, dolgoztam nagyon keményen, nagyon kevés pénzért, aminek egy tönkrement hátgerinc lett az eredménye, szenvedtem külföldön munkanélküliként 0 forinttal, jöttek-mentek a szarabbnál szarabb pasis storyk. Már nem panaszkodom. Nagyon sokan járnak hasonló cipőben, csak mások a fejezetcímek, és akkor még nem is jövök a világbékés szöveggel, hogy de Afrikában gyerekek éheznek, pedig DE. Vicces, ahogy így ránéztem erre a blogra, látom, hogy tavaly azért minden hónapban írtam, bár visszaolvasni nem fogom az tuti, mert ott meg RINYAQUEEN vagyok. Van egy tervem most, aminek része, a sínrekerülés után, hogy többet fogok írni.
A régi blog meg még teljes egészében fenn van a villámhálón. ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése