az volt, hogy tuleltuk a karacsonyt, szigoruan munkaval, majd jott egy kis toketlenkedes a kukkolos exjovendobelimtol, aminek koszonhetoen mindennemu etvagyam elment tole, majd jott egy uj pasi. Egy tok jo elso randi, majd egy katasztrofalis masodik, szilveszter estejen. Sebaj, itt van nekem a nyugdij, bar azt meg nem sikerult kideritenem, hogy vajon melyik nyugdijfolyositasi intezmenyhez kellene jarulnom a jol megerdemelt szuzessegi nyugdijamert, de barmilyen hasznos infot szivesen latok kommentben.
Majd kovetkezett a kezdjukbetegseggelaszepujevet rendezveny, ahogy kell takony, torokfajas es company, mert az jo es szep. Mondjuk Mazsola mindent kibir, csak ehhez jott meg egy becsipodott, kiakadt, beakadt valami a nyakamban musor, ami mar aztan eleg rendesen kiverte a biztositekot. Alvas semmi, es koszonheten a nyaki fajdalomnak, mindehhez csatlakozott egy jo kis csillapithatatlan migren. Hol melegitettem, hol jegeltem, vettem fajdalomcsillapito tapaszt, semmi. Mar komolyan gondolkoztam azon, hogy orvoshoz megyek. En!!!! Pedig nem nagyon ohajtom betenni a labam abba a rendelobe, ahol a legutobb a nover megmerte a vernyomasomat, ami 140/80 volt (jolvan ideges vagyok a dokinal, raadasul nem ettem, nem ittam, nem aludtam az esemeny elott) es kozolte, hogy nekem magas a vernyomasom, gyogyszert kell szednem, es azt meg vegkepp felejtsem el, hogy ok fogamzasgatlo tablettat fognak nekem felirni. Ja, meg mindig a noverrol beszelunk. Hat ez nekem azert egy orbitalis WTF? volt. Ugyhogy inkabb elfelejtettem, na nem a fogamzasgatlot, hanem azt hogy visszamenjek hozzajuk. Bar meg azota is felmegy a vernyomasom, ha rajuk gondolok. Ami meg szegeny verem nyomasat illeti, a szerencsetlen kulonben is alacsony, a pulzusom mondjuk magas, bar ez a noverket nem erdekelte. Be lehet..... Le se irom, csak hergelem magam.
Szoval most ott tartunk, hogy ezen a heten egy darab orat sem dolgoztam meg, na nem onszantambol, hanem mert megint itt az ev eleje, es ha a szerencsetlen hulyeje (marmint szereny szemelyem) meg mindig ugynoksegnel dolgozik, akkor bhatja. Mondjuk lenne munka, ha nem is sok, de sajnos volt nemi fejcsere benn a cegnel, az uj kisfiu, aki a munkat adna becsajozott, egy lengyel kollegano vetette ki ra a halojat nagyon okosan, igy most en mar nem vagyok csokos, amit egyebkent kemeny es becsuletes munka eredmenyekent konyvelhettem el, hanem a kollegano tornazta be magat az irodaba, igy az o barijainak jut most az a keves munka. Utalom az ilyen sztorikat.
Ugyhogy nyugdijas eveimhez megint jon a szokasos munkanelkulisegi musor, bar abban teljesen biztos vagyok, hogy en ezt meg egyszer nem tudom vegigcsinalni... Na nem. Nem tudom mi lesz, mert mar megint le vagyok fagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése