Hol hagytam abba? Jo volt otthon, bar vegyesen alakult. Szegeny apuval nem tudtam annyi idot egyutt tolteni, amennyit szerettem volna, mert megbetegedett a draga, ami nagyon bantott mindkettonket. Aztan volt meg erettsegi talalkozom, amit elveztem, bar volt par pillanat, amikor nem voltam benne biztos, hogy jol alakul, koszonhetoen annak, hogy az osztalyunkban most utott be a bebibumm, igy amikor mar 83 perce hallgattam a szuloszobai torteneteket, a kinokat az oltasokrol, es a gyerekbetegsegekrol, akkor kimentem inkabb a sracokal cigizni, a business storyk jobban lekotottek. Nem is lett volna problema a lanyokkal sem, edesek voltak, a gyerkocok pedig cukik, csak nem tudtam hozzaszolni a temahoz. Az en beszedigennyel az pedig nem kompatibilis. Aztan ott voltak meg a baratok, akik halalra kenyeztettek, hat hiaba, az elet boldog pillanatai. Na nem a kenyeztetes, hanem hogy vegre veluk lehettem. G-nek koszonhetoen vegre ehettem az orszag tortajabol is, ami nagyon-nagyon pozitiv elmeny volt, ugyanis nem szeretem a diosat. En az eredeti verziot ettem, jah, meg jo. Csoda, habkonnyu csoda. Imadtam. De volt lecsomagambadontes fazeknyi mennyiseggel Beenel, Mexikoi es nagy beszelgetes tesoval,  mondjuk figyelmeztethetett volna elore, hogy egy patkannyal fogok egy haloszobaban aludni, mert hiaba volt plussbol, hirtelen megpillantva az ejjeliszekrenyen azert csak kihordtam egy infarktust labon. Aztan utolso nap G. vitt el piknikezni amiert nem lehetek eleg halas, es atobbit mar le se irom, mert csak utalni fogtok.